A vonalkód rendszereket már sok éve használják a termelési láncban, mint az egyik legegyszerűbb módját az automatikus azonosításnak és adatátvitelnek. A lineáris vonalkód tulajdonképpen vonalakból és közökből álló egyszerű jelkép. A szimbólumok változatossága számos kódolhatósági lehetőséget kielégít, mellyel numerikus vagy karakteres szövegrészeket kódolunk. A lineáris vonalkódok adattároló kapacitása erősen korlátozott, éppen ezért manapság egyre többet találkozni, két dimenziós, többsoros, mátrix vagy összetett adathordozókkal, melyek a lineáris vonalkódokat helyettesítő információkat tartalmaznak és akár 2000 alfanumerikus karakter tárolására is képesek. Így ezek a kód rendszerek lényegesen több információt képesek ugyanakkora helyen tárolni, vagy ugyanazt az információt kisebb felületen képesek hordozni, így képesek megoldani azokat a feladatokat melyek igen nehezek, vagy lehetetlenek lennének lineáris vonalkód segítségével. Ezek a kódok még szintén csak olvashatóak és leolvasásukhoz szükséges vizuális kontaktus, de megőrizték elődjük költséghatékonyságát.
A hagyományos vonalkód rendszerek felváltására a rádió frekvenciás azonosító rendszerek (RFID) kínálják az egyik megoldást. Az RFID rendszerekben információkat egy kis címkében elektronikusan tárolják. Az RFID címke egy mini chipet és egy antennát tartalmaz, melyet valamilyen borítás véd. Ha a mikrochip egy erre a célra kifejlesztett, elektromágneses mezővel körülvett leolvasó berendezés közelébe kerül, rádióhullámokon keresztül automatikusan kommunikálni kezd vele, és elküldi a rajta tárolt információt. A leolvasó berendezés ezredmásodpercek alatt fogadja az információt, majd továbbítja egy szerverre, ahonnan az adatok elektronikus úton az arra jogosultak számára, és akár az Internet segítségével elérhetővé tehetők. A chipből egyaránt létezik csak olvasható és írható-olvasható verzió. Ez a technika a vonalkódnál fejlettebb, mivel jóval több információ tárolására alkalmas, nem szükséges vizuális kontaktus a leolvasásához, egyszerre akár több kód hibamentes olvasására/írására alkalmas és nagyobb távolságról is leolvasható, mint a hagyományos rendszerek. Alkalmazásának hátránya, hogy még mindig drágább technológia a hagyományos vonalkód rendszereknél és viszonylag nehezen megoldható az átállás és az összehangolás a többi rendszerrel. Nyilvánvaló, hogy a közeljövőben az árak mérséklődésével nagy szerepe lesz az RFID rendszereknek, de az informatika fejlődésével újabb és újabb technikákkal is találkozhatunk majd. Ilyen lehet az EPC (amely az Electronic Product Code rövidítéséből származik), amely már képes megkülönböztetni ugyanazon típus egyedi tételeit is. Az EPC és az új Internetes szolgáltatásokkal lehetővé válik akár egyedi tételek nyomonkövetése is. A technológia alkalmazása azonban számos személyjogi problémát vethet fel. A termék vásárlója például nem tudja hatástalanítani az azonosítót. Bankkártyás fizetés esetén pedig a termék összekapcsolható lenne a vásárlóval. Ebből következik, hogy a vásárló már név szerint is beazonosíthatóvá válna. Így a vásárlás után már nemcsak a termék, hanem a vásárló is követhető lenne akár nagyobb távolságból is. Már léteznek (például az áruház kijáratánál elhelyezhető) különböző deaktivátor kapuk, de ezek hatásfoka még kétséges.
Az RFID továbbgondolása a SmartPack technológia. Az alkalmazott eljárásnál nem feltétlenül helyeznének külön azonosító egységeket a csomagolásokba, hanem például a csomagolóanyagokban már eleve meglévő fémeket használnának fel rádiós adó- és vevőantennaként. Hasonló módon járnának el a szenzorok beépítésének az esetében is, amelyek kijeleznék egy adott termék hőmérsékletét vagy más jellemzőit (nedvességtartalmát stb.), így ezekből az adatokból következtetni lehetne az adott árucikk eltarthatósági, fogyasztási idejére. A szakemberek tervei szerint a SmartPack-technológiát később már bárki felhasználhatná, akár otthon is. Egy intelligens konyhában a mikrohullámú sütő például leolvasná a mirelit termék csomagolásáról a felmelegítéshez szükséges információkat vagy a hűtőszekrény kijelezné, hogy egy termék meddig fogyasztható még.
A bokode egy új, az információt vizuálisan kódoló technológia, melyet a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói alkottak meg. Egy mindössze három milliméteres átmérőjű mintázat, ami egy ledre feszül, fölötte pedig lencse található. A mintázat megszűri a világító led fényét, a bokode leolvasója pedig e fényt észlelve ismeri fel a mintázatba kódolt információkat. A vonalkóddal szemben nagy előnye, hogy a leolvasó berendezés lehet akár egy mobiltelefon beépített kamerája is és az információ messziről (több méter) is leolvasható, valamint egyszerre akár több termék adatai is olvashatóak lehetőséget adva ezek összehasonlítására. Tárolási kapacitása jóval meghaladja a vonalkódét, akár több ezerszerese is lehet.
Jelenleg a bokode címkének még csak olyan verziója létezik, ahol lencsékre és beépített led-es fényforrásra van szükség, azonban a tervezők ígérik a visszatükröződő megoldást. Ez a bankkártyák holografikus címkéihez hasonlítana és így a technológiát jelentősen olcsóbbá és diszkrétebbé tenné. A prototípusok ára 5 dollár, ami a kutatók szerint könnyen 5 cent alá csökkenthető a sorozatgyártás során.
Élelmiszeripari felhasználásoknál már több helyen sikeresen alkalmazzák a biológiai azonosítókat. Biológiai azonosító lehet bármilyen jellemző, amely stabilan és folyamatosan megfigyelhető és nyomonkövethető. Ezeket az azonosítókat más néven elsődleges azonosítóknak nevezzük. A biológiai azonosítók legjellemzőbb fajtái: kémiai, biokémiai, genetikai (DNA változatok),immunológiai, fiziológiai, morfológiai és az ember által tervezett azonosítók (xenobiotika, mikroflóra). A biológiai azonosítók közül kiemelt szerepet kap a DNS alapú azonosítási és nyomonkövetési technológia, mely segítségével minden egyes húskészítmény egyedileg követhető 100%-os biztonsággal. A technika az állatok DNS kódját használja fel a belőlük készült termékek azonosítására, anélkül hogy valamilyen külső azonosítóval kellene felcímkézni, mivel maga a termék szolgál az azonosításra. Ezek a kódok állandóak, egyediek (kivétel az egypetéjű ikrek) és sértetlenek maradnak az állat és a belőle előállított termék teljes életútja során.
Elemzők szerint az új technológiák nem fogják teljes mértékben leváltani a vonalkódot az elkövetkező 10-20 évben. A vonalkód kiemelkedő abban, hogy alapvető azonosítási lehetőségeket kínál a legalacsonyabb lehetséges áron (tinta ára). Az új megoldások nagyobb funkcionalitást kínálnak, de magasabb áron. A legvalószínűbb megoldásnak az látszik, hogy a vonalkóddal együtt fognak működni, mint kulcs-technológia. A trendek szerint azonban 2010-2011-re várható egy nagyobb ugrás a technológiák alkalmazásában.
A hagyományos vonalkód rendszerek felváltására a rádió frekvenciás azonosító rendszerek (RFID) kínálják az egyik megoldást. Az RFID rendszerekben információkat egy kis címkében elektronikusan tárolják. Az RFID címke egy mini chipet és egy antennát tartalmaz, melyet valamilyen borítás véd. Ha a mikrochip egy erre a célra kifejlesztett, elektromágneses mezővel körülvett leolvasó berendezés közelébe kerül, rádióhullámokon keresztül automatikusan kommunikálni kezd vele, és elküldi a rajta tárolt információt. A leolvasó berendezés ezredmásodpercek alatt fogadja az információt, majd továbbítja egy szerverre, ahonnan az adatok elektronikus úton az arra jogosultak számára, és akár az Internet segítségével elérhetővé tehetők. A chipből egyaránt létezik csak olvasható és írható-olvasható verzió. Ez a technika a vonalkódnál fejlettebb, mivel jóval több információ tárolására alkalmas, nem szükséges vizuális kontaktus a leolvasásához, egyszerre akár több kód hibamentes olvasására/írására alkalmas és nagyobb távolságról is leolvasható, mint a hagyományos rendszerek. Alkalmazásának hátránya, hogy még mindig drágább technológia a hagyományos vonalkód rendszereknél és viszonylag nehezen megoldható az átállás és az összehangolás a többi rendszerrel. Nyilvánvaló, hogy a közeljövőben az árak mérséklődésével nagy szerepe lesz az RFID rendszereknek, de az informatika fejlődésével újabb és újabb technikákkal is találkozhatunk majd. Ilyen lehet az EPC (amely az Electronic Product Code rövidítéséből származik), amely már képes megkülönböztetni ugyanazon típus egyedi tételeit is. Az EPC és az új Internetes szolgáltatásokkal lehetővé válik akár egyedi tételek nyomonkövetése is. A technológia alkalmazása azonban számos személyjogi problémát vethet fel. A termék vásárlója például nem tudja hatástalanítani az azonosítót. Bankkártyás fizetés esetén pedig a termék összekapcsolható lenne a vásárlóval. Ebből következik, hogy a vásárló már név szerint is beazonosíthatóvá válna. Így a vásárlás után már nemcsak a termék, hanem a vásárló is követhető lenne akár nagyobb távolságból is. Már léteznek (például az áruház kijáratánál elhelyezhető) különböző deaktivátor kapuk, de ezek hatásfoka még kétséges.
Az RFID továbbgondolása a SmartPack technológia. Az alkalmazott eljárásnál nem feltétlenül helyeznének külön azonosító egységeket a csomagolásokba, hanem például a csomagolóanyagokban már eleve meglévő fémeket használnának fel rádiós adó- és vevőantennaként. Hasonló módon járnának el a szenzorok beépítésének az esetében is, amelyek kijeleznék egy adott termék hőmérsékletét vagy más jellemzőit (nedvességtartalmát stb.), így ezekből az adatokból következtetni lehetne az adott árucikk eltarthatósági, fogyasztási idejére. A szakemberek tervei szerint a SmartPack-technológiát később már bárki felhasználhatná, akár otthon is. Egy intelligens konyhában a mikrohullámú sütő például leolvasná a mirelit termék csomagolásáról a felmelegítéshez szükséges információkat vagy a hűtőszekrény kijelezné, hogy egy termék meddig fogyasztható még.
A bokode egy új, az információt vizuálisan kódoló technológia, melyet a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói alkottak meg. Egy mindössze három milliméteres átmérőjű mintázat, ami egy ledre feszül, fölötte pedig lencse található. A mintázat megszűri a világító led fényét, a bokode leolvasója pedig e fényt észlelve ismeri fel a mintázatba kódolt információkat. A vonalkóddal szemben nagy előnye, hogy a leolvasó berendezés lehet akár egy mobiltelefon beépített kamerája is és az információ messziről (több méter) is leolvasható, valamint egyszerre akár több termék adatai is olvashatóak lehetőséget adva ezek összehasonlítására. Tárolási kapacitása jóval meghaladja a vonalkódét, akár több ezerszerese is lehet.
Jelenleg a bokode címkének még csak olyan verziója létezik, ahol lencsékre és beépített led-es fényforrásra van szükség, azonban a tervezők ígérik a visszatükröződő megoldást. Ez a bankkártyák holografikus címkéihez hasonlítana és így a technológiát jelentősen olcsóbbá és diszkrétebbé tenné. A prototípusok ára 5 dollár, ami a kutatók szerint könnyen 5 cent alá csökkenthető a sorozatgyártás során.
Élelmiszeripari felhasználásoknál már több helyen sikeresen alkalmazzák a biológiai azonosítókat. Biológiai azonosító lehet bármilyen jellemző, amely stabilan és folyamatosan megfigyelhető és nyomonkövethető. Ezeket az azonosítókat más néven elsődleges azonosítóknak nevezzük. A biológiai azonosítók legjellemzőbb fajtái: kémiai, biokémiai, genetikai (DNA változatok),immunológiai, fiziológiai, morfológiai és az ember által tervezett azonosítók (xenobiotika, mikroflóra). A biológiai azonosítók közül kiemelt szerepet kap a DNS alapú azonosítási és nyomonkövetési technológia, mely segítségével minden egyes húskészítmény egyedileg követhető 100%-os biztonsággal. A technika az állatok DNS kódját használja fel a belőlük készült termékek azonosítására, anélkül hogy valamilyen külső azonosítóval kellene felcímkézni, mivel maga a termék szolgál az azonosításra. Ezek a kódok állandóak, egyediek (kivétel az egypetéjű ikrek) és sértetlenek maradnak az állat és a belőle előállított termék teljes életútja során.
Elemzők szerint az új technológiák nem fogják teljes mértékben leváltani a vonalkódot az elkövetkező 10-20 évben. A vonalkód kiemelkedő abban, hogy alapvető azonosítási lehetőségeket kínál a legalacsonyabb lehetséges áron (tinta ára). Az új megoldások nagyobb funkcionalitást kínálnak, de magasabb áron. A legvalószínűbb megoldásnak az látszik, hogy a vonalkóddal együtt fognak működni, mint kulcs-technológia. A trendek szerint azonban 2010-2011-re várható egy nagyobb ugrás a technológiák alkalmazásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése